2009. július 27., hétfő

Reklámposzt - bor és tejföl

Szörnyen lusta típus vagyok, takarítani például kínkeservvel, de akkor mint atomanti nyomom végig magam a lakáson: egyszerre porszívózok és port törölök a tökömön meg lámpást húznék ha lenne. Tököm. Azért mentegetőzöm, mert két témát csapok bele egy posztba, mindkettő kicsit reklámszagú, pontos receptet nem írtam fel egyik, a tejfölhöz fogyasztott ételre sem. Tejfölhöz fogyasztott, figyelitek? :o)

A tejföl

Szóval ez az a tejtermék ami megéri a motorozást. Azt hiszem a képek önmagukért beszélnek, de az egész érzékeltetéséhez csak annyit, hogy utána megkóstoltam a Zott poharas termékét amiből olyan szinten ordított a tejpor íz, komolyan megdöbbentő egymás után kóstolva a kettő. Szóval vásárolunk házi tejtermékeket és mindent ami piacon van, a maradékot Rossmannban/Dmben & Lidlben (márkázott vaj, olívaolaj pl.) szerzem be. Egy ideig Fusch-t vettem a Nagycsarnokban, de akkor megtaláltuk a 11-es úton Pomáz felé lefordulva Merész Sándor csomádi tejgazdaságából a parkolóban kocsiból árult tejét, tejfölét, azóta oda járunk heti egyszer, kétszer ahogy belefér. Nekünk könnyű motorral megoldani, de láttam már a városban is árulni őket kocsiból. Érdekességük a zseniális minőség mellett, hogy kifejezetten a felvásárlási ár csökkenése miatt kezdték ezt az árusítást direkt csökkentett (lakossági 160,-Ft/liter) áron. Úgy tűnik bejött nekik, én nagyon drukkolok, hogy így maradjon!

A tejföl így néz ki - megáll a kanálban:


Az alábbi két ételt készítettem mellé:o):

A paprikás krumpli érdekessége, hogy most éppen olívaolajon készült és tettem bele egy kerti zöld fűszer csokrot is: babérlevél, rozmaring, zsálya és oregánó is került bele meg só bors persze, de az mindenbe. Érdekes pikáns íze lett. Ember kedvéért főztem bele debrecenit, én még előtte magában ettem, úgy is frankó volt. Sok tejföllel.




A másik egy egyszerű (sárgahüvelyű) zöldbableves volt, bő 6 adagnyit a következő mennyiségből főztem egy óra alatt: (asszem) negyed kiló zöldbab (egy nagy tésztaszűrőnyi) , egy csomag már pucolt leveszöldség, rántás két fakanál lisztből és fokhagymából, két kávéskanál pirospaprikával. A levesbe főtt még egy fej hagyma, paradicsom, babérlevél és egy kis karajcsont (kutya) is, citrommal savanyítottam és a végén megküldtem frissen átnyomott fokhagymával és TEJFÖLLEL így la:


A bor

A másik téma egy villányi borászat, ahol valljuk be őszintén kicsit széllel szemben pisálnak a tulajok, de kitartóan ám, és úgy tűnik, a dolog meghozta rég vágyott gyümölcsét. Szépen lassan indul be a terítés, terveik közé tartozik éttermeknek szállítani az édes borokat, nem egyszerűen magyar termékként helytállni a jelenleg olasz vermutok által uralt piacon. A pince a Gál és nem, nem az egri. A villányi Gál. Akinek egy mókás sztori kell a Homárról kérem ide kattintson, aki pedig nekem hisz, aki harmadik éve tér vissza Rolandhoz


, teljes megelégedettséggel emberünk türelmével, olvasson tovább. Velem legalábbis biztosan türelmes.


Különlegességük a borkülönlegesség, azaz a bor alapú ital helyes nevén nevezve. Ha bort nem szerető csajnak akar valaki villogni, na ide vigye a választottját! Olyan diós, mandulás, (folyik a nyálam) almás, meggyes borkülönlegességeik vannak, hogy aki kóstolja szerintem vissza fog járni hozzájuk. Ebben az évben már van alma (kissé fahéjas forralt borra emlékeztető nedű a karácsonyi asztalra NAGYON el tudom képzelni) és Jégszernek nevezett meg nem tudom mondani miből készített csoda és természetesen van ürmös is, ami a megszokottal ellentétben itt nem magas alkoholtartalmú, inkább csak olyan 10-12%-os. Árban vállaható, formában is most már, hiszen végre csináltattak maguknak palackot és nem 2 literes műanyagban zárjegyezik az általam annyira kultivált aperitifeket. A másfél literes üveg 2400,-Ft egyébként. Természetesen árulnak cabernet sauvignont is, hétvégén bontottuk fel és órákig nyammogtunk rajta, isteni telt csokoládés íze volt, nem is bírtam az általam jellemző módon meginni belőle több pohárral. Kettővel végeztem, de azt végig kóstolgatva ittam. Megéri, próbáljátok ki őket szívemből ajánlom!


Itt az utolsó képen vannak Maul folyóborok (és egy kurva drága marketing üveg) is, a boraikkal elégedett vagyok a kiszolgálással kevésbé.

Macaroon

2009. július 23., csütörtök

Gulyás, pörkölt. Nem. Gulyás.

Na mi a micsoda? Ki tudja? :o) Pörköltet készíteni mindenki tud,- ezt gondoljuk magunkról. Azért vannak nüánsznyi különbségek, mely vonalon haladva elérhetjük a (szubjektív) tökéletes végeredményt. Anna kampánya a bor ellen nem hatott meg, bár valljuk be végül is elfogadható. A fűszercsokor (aminek itt szerepe nincs) és az alaplé még mindig távoli fogalmak édesanyáink és sajnos sok esetben nagyanyáink konyhájában. Váncsa István szerint gulyást soha életében nem evett a gulyás, nem arról lett elnevezve az étel, hogy hirtelen ötlettől vezérelve emberünk levágott egy több mázsás állatot majd hagymával összepörkölve karéj kenyérrel megfalatozta azt. Váncsa szerint bor is csak esetlegesen kell bele, ha már igen, akkor is fehér, birkapörkölt vonalon említi ezt a teóriáját. Hát én nem hallgattam sem Váncsára, se Annára, így egy üveg kunsági cuveé-vel felöntöttem a cuccot, előtte pedig a következőképpen jártam el. Azonban egy biztos: a pörkölt az amit nem öntünk fel, a gulyás pedig ugyanaz csak kerül rá lé. Bor vagy alaplé mindenkinek kedve szerint.

Hozzávalók 4 személyre

1 kiló tetszőleges szaftos marhahús (Józsiéktól kockázva)
Fél fej hagyma (nem több)
10-15 dekányi kenyérszalonna
2 teáskanál pirospaprika
Só, bors
(erőspaprika)

A lényeg: a felkockázott húst a szalonna kiengedett zsírján átpirítom MAJD hozzáadom az apróra vágott hagymát. Nem kell bele több, de akinek mégis, ám legyen. Hagymával is átforgatom, összebarátkoztatom az ízeket, majd lehúzom a lángról és szórom sóval, borssal, paprikával. Felöntöm a választott levemmel, keresztet vetek rá, majd visszatolom a lángra. Kis lángra, marhahús esetén akár három egész órára. Nem forralom el a levét! Mert a gulyást hosszú lével fehér kenyérrel tálaljuk így-e:


Macaroon




Orfű, Muskátli étterem, kritika

Szeretem Orfűt és az egész környéket. Péccsel kezdődött az egész, pár éve lejártunk mikor csak tehettük motorral "matávos" vendégszobába hétvégéken is akár, egyszerűen csak a város és a hegyek hangulata miatt. Így jutottam Orfűre, ami vicces, hogy én azt hittem egyszer már jártam ott. Anno, mikor még meg volt a faddi parasztház csináltunk egy egy hetes nyaralást, amikor szinte minden napra terveztem valami utazni valót, így voltam először Villányban és Magyarhertelenden is ... Orfű helyett:o))). Hogy nem tűnt fel ne kérdezze senki, de rá egy évre eszméltem, hogy az a termálfürdő bizony nem Orfű, mondtam már párszor, későn érő típus vagyok. Szóval harmadik éve megyünk vissza, most is onnan érkeztem. A szabad strand vizét rendbe tették, tiszta, fürdésre alkalmas és valamiért a büfé a szívemhez nőtt, fene tudja miért, nincs ott semmi érdekes, csak wimpi (???) meg palacsinta. Ez a poszt most nem a fényűző vacsoráinkról szól, amit természetesen hamarosan pótolni fogok, hanem Orfű küllemében egyik legkívánatosabb étterméről, ahol Homárra illő módon megszívtam a magyar szocproletár vendéglátást. Ezért nem leszek lusta leírom, ha más arra keveredne szeretném lebeszélni a vendéglátóipari egység látogatásáról. Pedig esküszöm rákerestem a neten és a helyben egy ideig polgármesteri tevékenységet ellátó Nagy Bandó András dícsérő szavai meggyőztek, csak nem fogok annyire mellé a vacsorával. De melléfogtam.

Úgy terveztem egy este nem főzök lenn, irány tehát a Muskátli étterem.

Érkezésünkkor kaptunk egy pincért, akit szinte a második körre lecseréltek, a vacsora végére három pincérünk volt, igazán ezt sem értettem miért. Lehet rám követ vetni, de ha már ott voltam mondom győzzön a medvehagyma és a frissensült, én szeretem és nehéz is elrontani, így kértem egy medvehagymával és sajttal töltött rántott csirkemellet (nagyon extra kaják amúgy nincsenek, tehát ha akartam volna sem eszem szerintem különlegeset, egy dolgot sajnálok, a nyúlmájat, de már nem fogom meg tudni az élmények nem túl pozitív kimenetele miatt) vegyes körettel és egy vegyes salátát, ami 600,-Ft volt kávéscsésze alátét méretű kis tányéron három szem paradicsom, némi tejfölös uborkasaláta és egy csipet káposzta, jó nem lepődöm meg! Partnerem étele is olyan amilyen, kifogásolni való hát, jó, mélyhűtött krumpli és valami iszonyatos ízetlen szar törmelék rizs, DE ezen sem lepődöm meg, megeszem a húst a salátával, fogjuk rá, még jól is esett. Medvehagyma ízt senki ne keressen benne, a mélyhűtéstől ugrik a jó kis foghagymás feeling, így kb. mintha fűvel lenne töltve a ételünk szezonon kívül, ez újfent az én hülyeségem volt, de ezen sem akadtam ki hangsúlyozom. Ittunk egy egyszerű pálinkát mindketten és kértünk egy-egy pohár folyóbort az ételünk mellé. No és itt kezdődik a fennforgás. Második fiatal pincérem érkezik az asztalhoz, óhajtok-e desszertett. Volt a fejemben egy halvány kép, hogy bepróbálom, hát rákérdeztem.

- Szeretném megkérdezni, hogy a somlóiba diót vagy dejót raktok-e?
- A somlóiban nincs dió.
- ???
- A mi somlóinkban nincs dió, csinálunk egy ilyen galuskát és akkor arra teszünk tejszínhabot.
- A tejszínhabot megkérdezhetem milyen? Rendes tejszínhab?
- Hát persze nem ilyen teszkós izé!
- Oké értem én, hogy nem teszkós, de igazi tejszínhab vagy kifújós?
- Jaaaa, hát nincs nekünk időnk rendes tejszínhabot csinálni, olyan fújós az.
- Köszönöm szépen akkor nem kérek somlóit.

Partnerem nem bírt magával kért egy gundel (nek mondott) palacsintát, én meg zárásnak még egy deci bort. Akkor már nagyon kellett pisilnem, mondom elszaladok a mosdóba. Innen érzékeny gyomrúak ne olvassanak tovább! A női mosdóban két illemhely, kérem szépen, mindkettő púposra volt rakva és az egész helyen átható szag terjengett. Nagyon kellett pisilni, de képtelen voltam bemenni. 1) ez nem a Sziget, 2) nem vagyok részeg, 3) sötét sem volt. Hát kijöttem. Szólok a fiatal pincéremnek, hogy legyen kedves takarítót küldeni a női mosdóba mert használhatatlan, ezt nem értette, hát mondtam, hogy tele van szarva mindkettő. Válasz: 1 óránként mennek be a takarítók. Fel sem tűnt, hogy ő ezzel engem elintézett, leültem és vártam majd szól, ha mehetek, mert rendet tettek, ám nem így történt. Vártam, már majd' össze pisiltem magam, hát szólok egy másik pincérnek, egy idősebbnek. Jajj ő elnézést kér, máris intézkedik, majd megjegyzi, hogy amúgy óránként mennek be a takarítók. Csendben kérdem, mi közöm nekem ehhez? Na mindegy. Elmegy, visszajön, mehetek, majd újra felhívja a figyelmemet, hogy a mosdót óránként takarítják a Muskátliban. Én egy rossz szót nem szóltam esküszöm, de most komolyan, történik egy ilyen, kérjenek elnézést, mosolyogjanak és hozzanak ki egy pálinkát (vagy amit ittam, mind1) bocsánatkérésnek, nem lesz semmilyen rossz szájízem, eszembe nem jut ekkora posztot írni róla. No téma vége, megjárom a mosdót a szagot ugye nem tudták eltüntetni, de próbálom túltenni magam rajta. Látom ám a borom sehol. Érkezik azonban a palacsinta, de már az idősebb új, harmadik pincérünk hozza, még viccel is, hogy tovább megy vele, azt hitte én rendeltem, majd leteszi elém. Mondom neki az úré lesz. Kérem a borom, persze persze, ám a borom nem jön. Látom viszont közben, hogy a mellettünk ülő német házaspár barátja megérkezik, egymással beszélgetnek új érkezőnkkel és a német beszédben elhangzik a palinka szó. Előző pincérünk (nincs dió a somlóiban) odaUGRIK ugrabugrál izgalmában és kérdezi: - Palinka, palinka? Hát azt hiszem nem láttam ennél még szánalmasabbat komolyan mondom. Az én borom nem érkezik, mert a német vendég valagát kell nyalni, a számla, amit idő közben kikértünk nem érkezik kb. 20 perce, hát felállok szólok. Ténfergek a konyha körül, az üzletvezető szól a pincéreknek kérdezzék már meg mi van velem. Mondom, hogy mi van, ja, persze, máris, számla és bor. Megérkezik a számla (7 ezer körül, tényleg nem vészes) és egy teli pohár bor. Mondom, hogy egy deci bort kértem.
Az idősebb pincér gúnyosan: - Hát akkor egészségére!
Köszönöm, ott hagytam.

A gundel palacsintának mondott valamiről: 2 óriási tojást nem látott palacsinta formájú valami, dejóval vastagon rakva, margarinos olcsókakaós valamivel leöntve és körbenyomva (nem teszkós) gyanítom Aro-s tejszínhabbal. Innen üzenem az étteremnek: adnának egy palacsintát ami valóban az, vékonyan töltenék dióval, mert igazi dióból nem kell ugye sok, és öntenék le csokoládészósszal az egy palacsintára való mennyiséggel - ugyanabból az összegből kijönnének, tejszínhabhoz meg vegyenek szifont ha felverni már nincs ideje a szakácsnak!!! Gordon Ramsay-t az ilyennek, de azonnal!!!

Rövidre zárva: a helyet német turistáknak ajánlom jó sok pálinka elfogyasztására amitől megindul az emésztésük és telerakhatják a mosdót!

Macaroon

ps.: semmiben nem túloztam, az igaz, hajlamos vagyok kissé túlreagálni dolgokat, de az eset így történt, nem színezem semmit.

2009. július 8., szerda

10 kedvenc növényem

Toma kedves volt olyan drága és ide passzolta ezt a körkérdést, elsőre, hohó, mi nem lehet egyszerűbb, aztán itt ülök és nézek, igaz ebben benne van Fruzsi kutya


is, mert 6:40-kor kezdte a ma reggeli "ki akarok menni" hisztit én meg 9 óra alváson belül használhatatlan vagyok. Plusz azt is rühellem, ha nem magamtól kelek. Ez ugye kutya mellett ritka ajándék, főként, hogy együtt alszunk. Fúj vagy nem, amikor éppen nem hajnalban kel, nincs viccesebb mint amikor reggel szépen fokozatosan felmászik a fejemig, mintha ott sem lenne, belelógatja a fejét a vállamba (szűken kukucskálva látom ahogy stíröl), félig az arcomba, majd mihelyst megmozdultam gyakorlatilag torkon nyal (ni próbál, mára már megszoktam, így hatásosan védekezem:-).

Ők azok.

1) Paradicsom
Ezen nincs mit vesézni, a napon ehetőre érett saját paradicsomnál kevés jobb dolgot tudok elképzelni, főként, ha némi bazsalikommal és mozzarellával beköltözik egy jó kis szájvágós ciabattába!
2) Bazsalikom
Annyira szeretem az illatát és aromáját, hogy egyszer volt egy citromos bazsalikomos parfümöm azóta se találok hasonlót. Ha valaki tud ilyenről azonnal szóljon!
3) Citrom
Igaz az állítás, hogy az ember ízlése folyamatosan (vagy 7 évente, lényeg, hogy igen) változik. Régen el nem tudtam képzelni mit szerethet valaki egy citromos nápolyin, most kb. ölni tudok egy jó citromtortáért vagy citromos olasz kekszért.
4) Gyömbér
Gyömbér szeretetem nem a kínai kajából jön, inkább a házi gyömbérsör (hamarosan felteszem) és a téli vitaminpótló turmixok alapvető és eltúlzott ízesítőjeként vált kedvencemmé.
5) Zsálya
Mostanában fedeztem fel, azóta a húsokat imádom zsályával fűszerezni, sütés közben egy-két levelet a forró zsiradékban kisütni és úgy ahogy van megenni magában:o).
6) Mángold
Huszonéves voltam amikor az akkori barátom szüleinél Etyeken (zöldveltelini meg van?) rengeteg mángold volt amiből levest készítettek. Azóta is imádom, az íze valahol a spenót és a spárga között (?) meghatározhatatlan. Horvátországban találkoztam vele újra ahol rendre párolt mángolddal körítik a halakat, halat is szinte csak ott (meg Szlovéniában és a saját konyhámban) szoktam enni, de ott mérhetetlen mennyiséget, pótolva az egész éves elmaradásomat.
7) Spenót
Anyuhoz kapcsolódik a spenót szeretete. Az iskolai verzió mindenkit kikergetett a világból, engem főként a főtt tojás, na az volt a netovább. Aztán egyszer hazamentem, anyu tisztán tejben főzte, fokhagymásan borsosan fűszerezte ÉS mikor kész volt, nagylyukú reszelőt belereszeltünk egy vagon trappistát a tányérba, kurva jó dolog én a mai napig így eszem, ha nagyon éhes vagyok sütök mellé bundás kenyeret/zsömlét is.
8) Sóska
Mi hófehérre főzött jázminrizzsel esszük, tessék kipróbálni nagyon jó párost alkotnak. Természetesen tejföllel készítem savanykás ízét még jobban kiemelve.
9) Cékla
Erre nem rég jöttem rá, mármint, hogy a cékla nagyon fasza nyersen is, sőt, nagyon nagyon finom lereszelve és összekeverve feketeretekkel. Só, bors, balzsamecet, olívaolaj, télen kötelező vitaminpótlás, ráadásul bizonyítottan hatásos.
10) Mustár
Vagy wasabi mindegy, lényeg, hogy a csípős verzió. Képes vagyok magában nyalogatni tubusból ha meglátom a polcomon.
+1) Bármi ami csíp :o)

Na most gáz, hogy mind ehető? Nem vagyok valami virágkedvelő ez mondjuk rögtön látszik. Annám, légy oly szociális és vidd tovább a Karajon! :o) Vigyázat, a rostélyos nem növény! :-)

Macaroon

Zsálya, borjú, sonka, ugorj a számba - "saltimbocca"!

Hát kicsit szar a cím, de ennyire futotta, majd beiratkozom valami tanfolyamra. A kaját most tanultam Annától és Józsitól, ahogy most tanulok annyi mindent a lassan 35 éves arcommal. Kicsit lemaradtam, de ígérem igyekszem. 10 perces vasárnapi ebéd, na megjött a kedvetek? Na jó salátával együtt fél óra, és zaba. Én imádtam, másnap hidegen is. Annak ajánlom aki unja a csirkét, de még mindig fél a steaktől vagy a vérnek titulált amúgy húslétől és szereti a száraz/abb húsokat. Átmenet a marha és az ízetlen hétköznapok között, Józsinál beszerezhető, ne sajnáljátok rá a pénzt igen csak megéri.

Hozzávalók

Fejenként 2-3 szelet borjúszűz (ököllel kilapítva)
Kevés liszt
Só, bors
Szeletenként 1 friss zsályalevél (Oázis kertészet:-)
Szeletenként 1 szelet jóféle nyers sonka
Vaj és olívaolaj

Tehát a húsokat ököllel klopfoltam, jó erősen borsoztam, de sóval csínján, általában a sonka is sós amit ráhelyezünk, majd vékonyan lisztbe nyomkodtam. Minden szeletre egy vékony szelet sonka, egy zsályalevél, rögzítem fogpiszkálóval

majd nagyobb rész vaj kisebb rész olaj keverékén


előbb a zsályás oldalát nem túlhevített serpenyőben (megég a vaj, ha nem tisztítottat használunk) 2 percig, majd a másik oldalát kb. 5 percig sütöm. Tálalás így,

nálam parmezános lilahagymás paradicsomsalátával, de kinek hogy, szerintem illatos jázminrizzsel meg sima szelet kenyérrel is összeillenek.

Macaroon

ps.: szombaton bajai halléfeszt, ott leszünk!!!


2009. július 5., vasárnap

Az a klasszikus sült oldalas

Nem, nem a zsírban eltett, az is jó a maga nemében és síelésbe szeretek vinni ilyesmit. Ezt most csak szimplán sütőben, egyszerűen. A hús mint mindig Józsiéktól van, azon a kevés csirkén kívül amit mostanában már inkább levesbe teszek, hogy az egytálételként is megállja a helyét, nem nagyon eszünk olyan húst amit náluk nem lehet kapni. Itt tudtok kérdezni tőle! Érkezés előtt lehet vele egyeztetni telefonon mi van és mi nincs, én kezdek rászokni, hogy az embert küldöm így magamnak megspórolva a Nagycsarnok néha kissé :-) idegesítő forgatagát. Jelenleg borjúszűz van amúgy a hűtőben, hamarosan kikerül az is ide a blogomra.

Az oldalas mennyisége elég csalóka, szerintem a két csontra vágott szeletekből bárki megeszik hármat négyet egy ültő helyében, ha nem így van cáfoljatok nyugodtan. Szóval nekem egy oldalas volt, úgy ahogy van, a sertés oldalán ahogy végighúzódik az mind, na én azt sütöttem kettőnknek, kevés maradt még másnap reggelire is.

A sütőt előmelegítem 200 fokra. Én mindig légkeverésen sütök, ha valaki tudja mikor érdemes az alul felült használni igazán elárulhatná nekem.

Szóval a két csontra vágott szeleteket bőven borsozom sózom, kevés köményt (frissen mozsárban törve) szórok rá, fokhagymagerezdekkel (héjában csak lapítva, nem nyomón áttörve) bőséggel körbe rakom és minden szelet tetejére is helyezek egyet, de ezt csak addig amíg fólia alatt laknak. Ezen kívül vöröshagyma is kerül a tepsibe, ízlés szerinti egy-két fej szeletben. 200 fokon tehát sütöm alufólia alatt 1 órát, majd leszedve az alufólia borítást újabb felet, hogy szép piros színt kapjon. Akinek úgy tetszik kevés mézet is csurgathat rá jól adja magát az oldalashoz. Szerintem.

Ilyen:


Szigorúan kenyérrel és kovászos ubival kötelező a fogyasztás.

Macaroon

2009. július 3., péntek

Fehér kenyér

Na ez az amit én eddig nem szoktam. Mármint fehér kenyeret sütni. Minden másmilyent igen. De amikor megláttam ezt:


...akkor megkérdeztem Ildikót hol veszi a lisztet hozzá és hazahoztam amennyit kaptam, egészen pontosan 7 kilót, ebből (Fenyéd, 182-es ház:-):


Tudja valaki, hogy mitől kenyérliszt a kenyérliszt? Mert ahogy ránézek olyan simalisztes az állaga, semmi extra, nem darás, nem darabos, sima. Mégis kenyérnek való. Egészség szempontjából előnyben részesítem a teljes kiőrlésű búza, illetve tönkölylisztet, de vannak dolgok amihez adja magát a fehér kenyér, például a sütőben ebben a pillanatban is készülődő fokhagymás, hagymás sült oldalas mellé.

Kenyérsütéshez egy ideje tartok itthon kovászt, ahogyan sokan mások én is gyorskovászt készítek, majd azt etetem hűtőben néhány hétig. Egyszer csak úgy gondolom, hogy már cserére szorul, na akkor elhasználom az egészet és készítek egy újat. ITT megtaláljátok a gyorskovászt és szuper fotókat is hozzá Margit oldalán. Nekem is nagy segítségemre volt, a kovászos kenyér alaprecept is tőle van. Bevált, ajánlom.

Hozzávalók
55 dkg kenyérliszt (BL 80?)
2,5 dl víz
10 dkg búzakovász
1,2 dkg élesztő
1 csapott kanál só
1 csapott kanál cukor
1-2 evőkanál zsiradék (vaj vagy olíva nálam, a többi nem játszik)

Ezt nyomatom be a kenyérsütőgépbe, megvárom a második dagasztást is, akkor kiveszem, asztalon átgyúrom kevés plusz liszttel meghintve, és kivajazott lisztezett kerek hagyományos jénaitálba


helyezem. Addig kelesztem amig ki nem kandikál a jénaiból, akkor lefedem és 200 fokos sütőben légkeverésen sütöm majd' egy órát, az utolsó 10 percben levéve a jénai tetjét. Ha így járok el, ilyen kenyerem lesz:


Macaroon

2009. július 2., csütörtök

Fesztiválozunk a Malackarajjal - gyertek!


Két meghívó, gyertek, mi ott leszünk!

Fűszeres Eszter meghívásának eleget téve veszünk részt az Erdőbényei pincenapok-on, 2009. augusztus 15-én, szombaton. Birkát grillezünk, csatnival és sztrapacskával kínáljuk, Eszter aszúfagylaltot bobajkával, Horasz őzpörköltet, Lorien pedig betyárlevest tár majd a nagyérdemű elé. Zsófi (Chili&Vanilia) intézi a vega kosztot. Tokaj messze van, de megéri, ha az idő is úgy engedi sátorban alszunk, két napig vigadunk.

Ami pedig jóval hamarabb eljön az a jövő hét végi bajai halléfőzés, ahol a Szentháromság téren a D95-ös pavilonban főzünk majd a saját szánk íze szerint és a helyi hagyományokkal ellentétben kóstoltatunk is, igen! Tehát Baja, július 11, szombat!

Gyertek el minél többen!

Macaroon

2009. július 1., szerda

Paradicsomprojekt, hányadik rész?




Eltűntem. Az úgy volt, hogy Erdélyben voltunk ugye bő egy hétig, hazajöttünk és hellyel-közzel állítható; azóta alig főztem valami említésre méltót. Az ihlet sem keringett körülöttem hajthatatlan, így hát nem erőltettem, mert annak izzadtságszaga lett volna. Viszont van valami, amit városi lányként feltétlenül meg kell osszak veletek, mindenkivel. 1,5 éve még egy - szerintem Budapest legrondább - panelban laktunk a 8. emeleten, hozzáteszem egész életemben panelben, kisebb koromban pedig belvárosi lakásban laktam. Így sem kertem, sem paradicsomom nem volt.

Nem kezdtem a legegyszerűbb megoldással, pedig mindenki azt tanácsolta. Vegyek palántát a piacon. Nem vettem. Elszórtam a magokat vegyesen egy tálcán és vártam, bűvöltem őket, meglepetésemre nem kellett sokáig. A posztokból látszik elég hamar átköltöztek a kis dögök cserepekbe. Tehát tűzdeltük, egyeltük, azt hiszem megérte. Amikor már két ládánk volt, amit az ember barkácsolt nálunk hagyott hulladékból (tudjátok milyen drága a faanyag???) akkor jött a lomtalanítás és lomiztunk még két ládának alkalmas kidobott szekrényt, így lett még paprika és piaci palánta is összehasonlítási alapnak. A rendes paprikáról lemaradtam persze, így csak bogyiszlóim és gogosom van, mindegy megesszük. Ha másnak nem lecsónak. Amiért írni kezdtem, az egyszerű: virágba borult a paradicsomerdőm (igen, közel lettek ültetve) és megjelent az első kis nyomorék, nézzétek:


Hamarosan pizza-party!

Macaroon