2009. augusztus 9., vasárnap

Túrós csuszám


Annánál megtudtuk, hogy felnőttként is létezik ember, aki képes a szalonnára cukrot szórni, ráadásul nem is kis mennyiségben. Előrebocsájtom én ezt tutira nem tudnám megenni, nekem a túrós csusza, tészta, vagy édes vagy sós, igaz belefér mindkét verziója. Annak ellenére, hogy oda vagyok a sós-édes dolgokért (sós karamella, sós csokoládé:-) ezzel a felállással sem most, sem gyerekkoromban nem barátkoztam meg, ahogy a káposztás tésztát sem bírom elképzelni édesen. Tényleg, ha már ez eszembe jutott, ki is teszek egy szavazást erről a borzalmasan fontos témáról, tessék kérem odabökni, kíváncsi vagyok a megoszlásra.

Túrós csuszát (kicsit hamisat) mostanában többször készítettem, mert rákaptam az ételek alá kiolvasztott szalonnazsírra, amikor is a maradék pörcöt valahova el kellett ugye használni. Kivéve amikor megeszem úgy ahogy van, magában, frissiben, kenyér és gondolkodás nélkül.

Igazán recept nincs, inkább a módszer ahogy én készítem. Ha nincs itthon csuszatészta, ami ugye előfordul, akkor lasagne tésztát tördelek és főzök ki hozzá. Némileg szentségtörés, mert a csusza egyik lényege a sok-sok tojás, de nekem elhihetitek, így is isteni, képtelenség ellenállni neki.

Tehát a tésztát sós vízben kifőzöm.
A szalonnazsírra szedem majd megborítom egy jó adag tejföllel elkevert túróval. Persze, ha jó zsíros túrót kapunk, felesleges bele a tejföl, én csak kenőanyagnak használom, hogy jobban csússzon.
Átforgatom a tésztát a zsíros, túrós csuszpájzon (kopirájt Hódos Hajnalka), tányérra szedem, ráborítom a szalonnapörcöket és magam részéről némi borssal is megkínálom a végén.

Tejtermék tekintetében a csomádi tehetészet cuccait használom, nagyon beválltak, mindenkinek ajánlom.

Macaroon


2009. augusztus 3., hétfő

Bőrös malackaraj


(egy eredetileg Malackarajra készült cikkem)

Van a konyhában tevékenykedő embernek egy másik mumusa is a jó szték mellett. Legalábbis én így gondolom. A már amúgy is száraz, még könnyebben végtelenségig kiszárítható részek.

Józsiéknál vásárolok én is, igyekszem végigzongorázni a teljes kínálatot, a családunkban egyáltalán nem megszokott vonalon ugyanúgy, mint néhány sokat használt alapanyag merészebb felhasználásával. Nem mondanám, hogy olyan hihetetlen nagy szakács vagyok, de mivel végtelenül imádom a hasamat, gyerekkorom óta sütök, főzök, szakácskönyvet gyűjtök, tanulok ezerrel. Most szombaton az az ötlet pattant ki a fejemből, hogy egyben még nem nagyon sütöttem itthon húst, sőt, sertést, malacot igazán ritkán eszünk csak. Gyerekkoromban szerintem megetették velem az egy életre való mennyiséget.

Legyen hát bőrös malackaraj a vasárnapi menü! - kiáltottam. Arról, hogy hogyan kell készíteni egy darab ötletem nem volt, hát belemásztam a leírásokba és megtudtam róla ezt azt, remélem segíteni fog Önöknek is abban, hogy a hús ne száradjon ki és kellőképpen szaftos maradhasson.

- Alapanyag: a sertés(malac)((itt inkább süldő))karaj az állat félbehasított gerinc része. Van, hogy teljesen csontmentesen „filézve” vásároljuk (már aki készít belőle „bántott húst”), van, hogy olyan csontos, bőrös csodás zsírréteggel övezett darabbal próbálkozunk, amilyennel én követtem el a hétvégi edébet mindenki osztatlan örömére.

a) hosszú karaj a fej felőli rész (szaftosabb)

b) rövid karaj a farok felőli rész (száraz mint a cipőtalp sütve, de alatta találjuk az annál csodásabb szűzpecsenyét közvetlen)

- Vásárlás: ha már nem Józsiékál (mert tőle vakon bármit), akkor ne engedjük levágni róla az egész csontot (amit pedig levágtak, kérjük el levesbe vagy alaplének) illetve figyeljünk, mert bár vicces, de a hús valóban szivárványosan „veti a fényt”, amennyiben friss áru mosolyog ránk a pultból. A zsír rész teljesen fehér kell, hogy legyen, a húson semmilyen nyálkás oda nem való réteg nincs, a hús soha nem foltos.

- Előkészítés: szárazpácban érdemes hűtőben hagyni 1-2 napra, akinek nincs ideje, szobahőmérsékleten tegye ugynezt pár óráig. Otthoni mozsárban tört házi fűszerkeverék és kerti zöldfűszerrel történő bedörzsölés nem rossz vonal indulásnak.

- Elkészítési lehetőségek: amiről mi beszélünk, azt egyben sütve a szárazpácos pihenőt követően. Technológia az írás végén.

- Élvezeti érték: száraz húst kedvelő rokonainknak sem mellényúlós fogás, egyszerűen nem eszi meg a zsírosabb részt, a színhús ugyanúgy tetszeni fog neki benne. A maradékot pedig elhalásszuk a tányérjáról egy gyors mozdulattal. Mert ebben a szelet húsban éppen ez a lényeg: minden megtalálható benne ami egy húsról eszünkbe juthat: szép zsír, szaftos húsrész, szárazabb húsrész és csodásra sült bőr, szerintem mindenki ez utóbbit bontja le először a tányérjáról.

- Kedvenc fűszerei: (citromillatú) kakukkfű, rozmaring, szegfűbors, kömény, esetleg zsálya (és citrom), oregánó, koriander, csili, méz, bors, szójaszósz stb.

- Ára: 1000,-Ft/kg (olcsóóóó)

Tehát nekiugrottam vasárnap a Józsitól érkezett 1,3 kilogrammos darabnak. Elsőként konyhai célszerszámmal nekiugrottam a bőrének, és bevagdostam azt igen sűrűn, kereszt és hosszirányban egyaránt. Koriandert, egy macskapöcsét, Maldon sót (3 tk), rózsaborsot, köményt és színes borsot törtem mozsárban, bőven bedörzsöltem vele, de csak a hús felőli oldalt. A bőrös oldalt nem sóztam egyáltalán, de bedörzsöltem rozmaringgal és kakukkfűvel, ez jó döntésnek bizonyult. Mellette is hagytam a fűszereket és egyszerűen visszatekertem a papírjába és 1 napra a hűtőbe száműztem vissza. Sütés előtt minden oldalát szalonnazsíron átpirítottam, majd a következőképpen jártam el: 190 fokos sütőbe tettem alufóliával letakart tepsibe néhány kanál zsír kíséretében. A tepsi aljára 2 fej lilahagymát és egy egész fej félbevágott, lapított fokhagymát tettem. Minden 450 grammra 25 percet kellene számolni, + 25 perc alapsütés. Én egy icipicit kevesebb ideig hagytam benn, az utolsó 30 percre levéve a fóliát. Figyelem: a 30 perces fóliamentes sütés tökéletes állagot eredményezett a bőrnek, ha tovább marad benn, félő, hogy megég a vasárnapi ebéd főszereplője. A hús bőrét sütés közben locsolni tilos mert felázik, ám a sütés legvégén egy határozott hidegvizes spriccelés ropogósabbá teszi azt, ahogy ezt kenyérsütés okán már ismerhetjük.

Macaroon

2009. július 27., hétfő

Reklámposzt - bor és tejföl

Szörnyen lusta típus vagyok, takarítani például kínkeservvel, de akkor mint atomanti nyomom végig magam a lakáson: egyszerre porszívózok és port törölök a tökömön meg lámpást húznék ha lenne. Tököm. Azért mentegetőzöm, mert két témát csapok bele egy posztba, mindkettő kicsit reklámszagú, pontos receptet nem írtam fel egyik, a tejfölhöz fogyasztott ételre sem. Tejfölhöz fogyasztott, figyelitek? :o)

A tejföl

Szóval ez az a tejtermék ami megéri a motorozást. Azt hiszem a képek önmagukért beszélnek, de az egész érzékeltetéséhez csak annyit, hogy utána megkóstoltam a Zott poharas termékét amiből olyan szinten ordított a tejpor íz, komolyan megdöbbentő egymás után kóstolva a kettő. Szóval vásárolunk házi tejtermékeket és mindent ami piacon van, a maradékot Rossmannban/Dmben & Lidlben (márkázott vaj, olívaolaj pl.) szerzem be. Egy ideig Fusch-t vettem a Nagycsarnokban, de akkor megtaláltuk a 11-es úton Pomáz felé lefordulva Merész Sándor csomádi tejgazdaságából a parkolóban kocsiból árult tejét, tejfölét, azóta oda járunk heti egyszer, kétszer ahogy belefér. Nekünk könnyű motorral megoldani, de láttam már a városban is árulni őket kocsiból. Érdekességük a zseniális minőség mellett, hogy kifejezetten a felvásárlási ár csökkenése miatt kezdték ezt az árusítást direkt csökkentett (lakossági 160,-Ft/liter) áron. Úgy tűnik bejött nekik, én nagyon drukkolok, hogy így maradjon!

A tejföl így néz ki - megáll a kanálban:


Az alábbi két ételt készítettem mellé:o):

A paprikás krumpli érdekessége, hogy most éppen olívaolajon készült és tettem bele egy kerti zöld fűszer csokrot is: babérlevél, rozmaring, zsálya és oregánó is került bele meg só bors persze, de az mindenbe. Érdekes pikáns íze lett. Ember kedvéért főztem bele debrecenit, én még előtte magában ettem, úgy is frankó volt. Sok tejföllel.




A másik egy egyszerű (sárgahüvelyű) zöldbableves volt, bő 6 adagnyit a következő mennyiségből főztem egy óra alatt: (asszem) negyed kiló zöldbab (egy nagy tésztaszűrőnyi) , egy csomag már pucolt leveszöldség, rántás két fakanál lisztből és fokhagymából, két kávéskanál pirospaprikával. A levesbe főtt még egy fej hagyma, paradicsom, babérlevél és egy kis karajcsont (kutya) is, citrommal savanyítottam és a végén megküldtem frissen átnyomott fokhagymával és TEJFÖLLEL így la:


A bor

A másik téma egy villányi borászat, ahol valljuk be őszintén kicsit széllel szemben pisálnak a tulajok, de kitartóan ám, és úgy tűnik, a dolog meghozta rég vágyott gyümölcsét. Szépen lassan indul be a terítés, terveik közé tartozik éttermeknek szállítani az édes borokat, nem egyszerűen magyar termékként helytállni a jelenleg olasz vermutok által uralt piacon. A pince a Gál és nem, nem az egri. A villányi Gál. Akinek egy mókás sztori kell a Homárról kérem ide kattintson, aki pedig nekem hisz, aki harmadik éve tér vissza Rolandhoz


, teljes megelégedettséggel emberünk türelmével, olvasson tovább. Velem legalábbis biztosan türelmes.


Különlegességük a borkülönlegesség, azaz a bor alapú ital helyes nevén nevezve. Ha bort nem szerető csajnak akar valaki villogni, na ide vigye a választottját! Olyan diós, mandulás, (folyik a nyálam) almás, meggyes borkülönlegességeik vannak, hogy aki kóstolja szerintem vissza fog járni hozzájuk. Ebben az évben már van alma (kissé fahéjas forralt borra emlékeztető nedű a karácsonyi asztalra NAGYON el tudom képzelni) és Jégszernek nevezett meg nem tudom mondani miből készített csoda és természetesen van ürmös is, ami a megszokottal ellentétben itt nem magas alkoholtartalmú, inkább csak olyan 10-12%-os. Árban vállaható, formában is most már, hiszen végre csináltattak maguknak palackot és nem 2 literes műanyagban zárjegyezik az általam annyira kultivált aperitifeket. A másfél literes üveg 2400,-Ft egyébként. Természetesen árulnak cabernet sauvignont is, hétvégén bontottuk fel és órákig nyammogtunk rajta, isteni telt csokoládés íze volt, nem is bírtam az általam jellemző módon meginni belőle több pohárral. Kettővel végeztem, de azt végig kóstolgatva ittam. Megéri, próbáljátok ki őket szívemből ajánlom!


Itt az utolsó képen vannak Maul folyóborok (és egy kurva drága marketing üveg) is, a boraikkal elégedett vagyok a kiszolgálással kevésbé.

Macaroon

2009. július 23., csütörtök

Gulyás, pörkölt. Nem. Gulyás.

Na mi a micsoda? Ki tudja? :o) Pörköltet készíteni mindenki tud,- ezt gondoljuk magunkról. Azért vannak nüánsznyi különbségek, mely vonalon haladva elérhetjük a (szubjektív) tökéletes végeredményt. Anna kampánya a bor ellen nem hatott meg, bár valljuk be végül is elfogadható. A fűszercsokor (aminek itt szerepe nincs) és az alaplé még mindig távoli fogalmak édesanyáink és sajnos sok esetben nagyanyáink konyhájában. Váncsa István szerint gulyást soha életében nem evett a gulyás, nem arról lett elnevezve az étel, hogy hirtelen ötlettől vezérelve emberünk levágott egy több mázsás állatot majd hagymával összepörkölve karéj kenyérrel megfalatozta azt. Váncsa szerint bor is csak esetlegesen kell bele, ha már igen, akkor is fehér, birkapörkölt vonalon említi ezt a teóriáját. Hát én nem hallgattam sem Váncsára, se Annára, így egy üveg kunsági cuveé-vel felöntöttem a cuccot, előtte pedig a következőképpen jártam el. Azonban egy biztos: a pörkölt az amit nem öntünk fel, a gulyás pedig ugyanaz csak kerül rá lé. Bor vagy alaplé mindenkinek kedve szerint.

Hozzávalók 4 személyre

1 kiló tetszőleges szaftos marhahús (Józsiéktól kockázva)
Fél fej hagyma (nem több)
10-15 dekányi kenyérszalonna
2 teáskanál pirospaprika
Só, bors
(erőspaprika)

A lényeg: a felkockázott húst a szalonna kiengedett zsírján átpirítom MAJD hozzáadom az apróra vágott hagymát. Nem kell bele több, de akinek mégis, ám legyen. Hagymával is átforgatom, összebarátkoztatom az ízeket, majd lehúzom a lángról és szórom sóval, borssal, paprikával. Felöntöm a választott levemmel, keresztet vetek rá, majd visszatolom a lángra. Kis lángra, marhahús esetén akár három egész órára. Nem forralom el a levét! Mert a gulyást hosszú lével fehér kenyérrel tálaljuk így-e:


Macaroon




Orfű, Muskátli étterem, kritika

Szeretem Orfűt és az egész környéket. Péccsel kezdődött az egész, pár éve lejártunk mikor csak tehettük motorral "matávos" vendégszobába hétvégéken is akár, egyszerűen csak a város és a hegyek hangulata miatt. Így jutottam Orfűre, ami vicces, hogy én azt hittem egyszer már jártam ott. Anno, mikor még meg volt a faddi parasztház csináltunk egy egy hetes nyaralást, amikor szinte minden napra terveztem valami utazni valót, így voltam először Villányban és Magyarhertelenden is ... Orfű helyett:o))). Hogy nem tűnt fel ne kérdezze senki, de rá egy évre eszméltem, hogy az a termálfürdő bizony nem Orfű, mondtam már párszor, későn érő típus vagyok. Szóval harmadik éve megyünk vissza, most is onnan érkeztem. A szabad strand vizét rendbe tették, tiszta, fürdésre alkalmas és valamiért a büfé a szívemhez nőtt, fene tudja miért, nincs ott semmi érdekes, csak wimpi (???) meg palacsinta. Ez a poszt most nem a fényűző vacsoráinkról szól, amit természetesen hamarosan pótolni fogok, hanem Orfű küllemében egyik legkívánatosabb étterméről, ahol Homárra illő módon megszívtam a magyar szocproletár vendéglátást. Ezért nem leszek lusta leírom, ha más arra keveredne szeretném lebeszélni a vendéglátóipari egység látogatásáról. Pedig esküszöm rákerestem a neten és a helyben egy ideig polgármesteri tevékenységet ellátó Nagy Bandó András dícsérő szavai meggyőztek, csak nem fogok annyire mellé a vacsorával. De melléfogtam.

Úgy terveztem egy este nem főzök lenn, irány tehát a Muskátli étterem.

Érkezésünkkor kaptunk egy pincért, akit szinte a második körre lecseréltek, a vacsora végére három pincérünk volt, igazán ezt sem értettem miért. Lehet rám követ vetni, de ha már ott voltam mondom győzzön a medvehagyma és a frissensült, én szeretem és nehéz is elrontani, így kértem egy medvehagymával és sajttal töltött rántott csirkemellet (nagyon extra kaják amúgy nincsenek, tehát ha akartam volna sem eszem szerintem különlegeset, egy dolgot sajnálok, a nyúlmájat, de már nem fogom meg tudni az élmények nem túl pozitív kimenetele miatt) vegyes körettel és egy vegyes salátát, ami 600,-Ft volt kávéscsésze alátét méretű kis tányéron három szem paradicsom, némi tejfölös uborkasaláta és egy csipet káposzta, jó nem lepődöm meg! Partnerem étele is olyan amilyen, kifogásolni való hát, jó, mélyhűtött krumpli és valami iszonyatos ízetlen szar törmelék rizs, DE ezen sem lepődöm meg, megeszem a húst a salátával, fogjuk rá, még jól is esett. Medvehagyma ízt senki ne keressen benne, a mélyhűtéstől ugrik a jó kis foghagymás feeling, így kb. mintha fűvel lenne töltve a ételünk szezonon kívül, ez újfent az én hülyeségem volt, de ezen sem akadtam ki hangsúlyozom. Ittunk egy egyszerű pálinkát mindketten és kértünk egy-egy pohár folyóbort az ételünk mellé. No és itt kezdődik a fennforgás. Második fiatal pincérem érkezik az asztalhoz, óhajtok-e desszertett. Volt a fejemben egy halvány kép, hogy bepróbálom, hát rákérdeztem.

- Szeretném megkérdezni, hogy a somlóiba diót vagy dejót raktok-e?
- A somlóiban nincs dió.
- ???
- A mi somlóinkban nincs dió, csinálunk egy ilyen galuskát és akkor arra teszünk tejszínhabot.
- A tejszínhabot megkérdezhetem milyen? Rendes tejszínhab?
- Hát persze nem ilyen teszkós izé!
- Oké értem én, hogy nem teszkós, de igazi tejszínhab vagy kifújós?
- Jaaaa, hát nincs nekünk időnk rendes tejszínhabot csinálni, olyan fújós az.
- Köszönöm szépen akkor nem kérek somlóit.

Partnerem nem bírt magával kért egy gundel (nek mondott) palacsintát, én meg zárásnak még egy deci bort. Akkor már nagyon kellett pisilnem, mondom elszaladok a mosdóba. Innen érzékeny gyomrúak ne olvassanak tovább! A női mosdóban két illemhely, kérem szépen, mindkettő púposra volt rakva és az egész helyen átható szag terjengett. Nagyon kellett pisilni, de képtelen voltam bemenni. 1) ez nem a Sziget, 2) nem vagyok részeg, 3) sötét sem volt. Hát kijöttem. Szólok a fiatal pincéremnek, hogy legyen kedves takarítót küldeni a női mosdóba mert használhatatlan, ezt nem értette, hát mondtam, hogy tele van szarva mindkettő. Válasz: 1 óránként mennek be a takarítók. Fel sem tűnt, hogy ő ezzel engem elintézett, leültem és vártam majd szól, ha mehetek, mert rendet tettek, ám nem így történt. Vártam, már majd' össze pisiltem magam, hát szólok egy másik pincérnek, egy idősebbnek. Jajj ő elnézést kér, máris intézkedik, majd megjegyzi, hogy amúgy óránként mennek be a takarítók. Csendben kérdem, mi közöm nekem ehhez? Na mindegy. Elmegy, visszajön, mehetek, majd újra felhívja a figyelmemet, hogy a mosdót óránként takarítják a Muskátliban. Én egy rossz szót nem szóltam esküszöm, de most komolyan, történik egy ilyen, kérjenek elnézést, mosolyogjanak és hozzanak ki egy pálinkát (vagy amit ittam, mind1) bocsánatkérésnek, nem lesz semmilyen rossz szájízem, eszembe nem jut ekkora posztot írni róla. No téma vége, megjárom a mosdót a szagot ugye nem tudták eltüntetni, de próbálom túltenni magam rajta. Látom ám a borom sehol. Érkezik azonban a palacsinta, de már az idősebb új, harmadik pincérünk hozza, még viccel is, hogy tovább megy vele, azt hitte én rendeltem, majd leteszi elém. Mondom neki az úré lesz. Kérem a borom, persze persze, ám a borom nem jön. Látom viszont közben, hogy a mellettünk ülő német házaspár barátja megérkezik, egymással beszélgetnek új érkezőnkkel és a német beszédben elhangzik a palinka szó. Előző pincérünk (nincs dió a somlóiban) odaUGRIK ugrabugrál izgalmában és kérdezi: - Palinka, palinka? Hát azt hiszem nem láttam ennél még szánalmasabbat komolyan mondom. Az én borom nem érkezik, mert a német vendég valagát kell nyalni, a számla, amit idő közben kikértünk nem érkezik kb. 20 perce, hát felállok szólok. Ténfergek a konyha körül, az üzletvezető szól a pincéreknek kérdezzék már meg mi van velem. Mondom, hogy mi van, ja, persze, máris, számla és bor. Megérkezik a számla (7 ezer körül, tényleg nem vészes) és egy teli pohár bor. Mondom, hogy egy deci bort kértem.
Az idősebb pincér gúnyosan: - Hát akkor egészségére!
Köszönöm, ott hagytam.

A gundel palacsintának mondott valamiről: 2 óriási tojást nem látott palacsinta formájú valami, dejóval vastagon rakva, margarinos olcsókakaós valamivel leöntve és körbenyomva (nem teszkós) gyanítom Aro-s tejszínhabbal. Innen üzenem az étteremnek: adnának egy palacsintát ami valóban az, vékonyan töltenék dióval, mert igazi dióból nem kell ugye sok, és öntenék le csokoládészósszal az egy palacsintára való mennyiséggel - ugyanabból az összegből kijönnének, tejszínhabhoz meg vegyenek szifont ha felverni már nincs ideje a szakácsnak!!! Gordon Ramsay-t az ilyennek, de azonnal!!!

Rövidre zárva: a helyet német turistáknak ajánlom jó sok pálinka elfogyasztására amitől megindul az emésztésük és telerakhatják a mosdót!

Macaroon

ps.: semmiben nem túloztam, az igaz, hajlamos vagyok kissé túlreagálni dolgokat, de az eset így történt, nem színezem semmit.

2009. július 8., szerda

10 kedvenc növényem

Toma kedves volt olyan drága és ide passzolta ezt a körkérdést, elsőre, hohó, mi nem lehet egyszerűbb, aztán itt ülök és nézek, igaz ebben benne van Fruzsi kutya


is, mert 6:40-kor kezdte a ma reggeli "ki akarok menni" hisztit én meg 9 óra alváson belül használhatatlan vagyok. Plusz azt is rühellem, ha nem magamtól kelek. Ez ugye kutya mellett ritka ajándék, főként, hogy együtt alszunk. Fúj vagy nem, amikor éppen nem hajnalban kel, nincs viccesebb mint amikor reggel szépen fokozatosan felmászik a fejemig, mintha ott sem lenne, belelógatja a fejét a vállamba (szűken kukucskálva látom ahogy stíröl), félig az arcomba, majd mihelyst megmozdultam gyakorlatilag torkon nyal (ni próbál, mára már megszoktam, így hatásosan védekezem:-).

Ők azok.

1) Paradicsom
Ezen nincs mit vesézni, a napon ehetőre érett saját paradicsomnál kevés jobb dolgot tudok elképzelni, főként, ha némi bazsalikommal és mozzarellával beköltözik egy jó kis szájvágós ciabattába!
2) Bazsalikom
Annyira szeretem az illatát és aromáját, hogy egyszer volt egy citromos bazsalikomos parfümöm azóta se találok hasonlót. Ha valaki tud ilyenről azonnal szóljon!
3) Citrom
Igaz az állítás, hogy az ember ízlése folyamatosan (vagy 7 évente, lényeg, hogy igen) változik. Régen el nem tudtam képzelni mit szerethet valaki egy citromos nápolyin, most kb. ölni tudok egy jó citromtortáért vagy citromos olasz kekszért.
4) Gyömbér
Gyömbér szeretetem nem a kínai kajából jön, inkább a házi gyömbérsör (hamarosan felteszem) és a téli vitaminpótló turmixok alapvető és eltúlzott ízesítőjeként vált kedvencemmé.
5) Zsálya
Mostanában fedeztem fel, azóta a húsokat imádom zsályával fűszerezni, sütés közben egy-két levelet a forró zsiradékban kisütni és úgy ahogy van megenni magában:o).
6) Mángold
Huszonéves voltam amikor az akkori barátom szüleinél Etyeken (zöldveltelini meg van?) rengeteg mángold volt amiből levest készítettek. Azóta is imádom, az íze valahol a spenót és a spárga között (?) meghatározhatatlan. Horvátországban találkoztam vele újra ahol rendre párolt mángolddal körítik a halakat, halat is szinte csak ott (meg Szlovéniában és a saját konyhámban) szoktam enni, de ott mérhetetlen mennyiséget, pótolva az egész éves elmaradásomat.
7) Spenót
Anyuhoz kapcsolódik a spenót szeretete. Az iskolai verzió mindenkit kikergetett a világból, engem főként a főtt tojás, na az volt a netovább. Aztán egyszer hazamentem, anyu tisztán tejben főzte, fokhagymásan borsosan fűszerezte ÉS mikor kész volt, nagylyukú reszelőt belereszeltünk egy vagon trappistát a tányérba, kurva jó dolog én a mai napig így eszem, ha nagyon éhes vagyok sütök mellé bundás kenyeret/zsömlét is.
8) Sóska
Mi hófehérre főzött jázminrizzsel esszük, tessék kipróbálni nagyon jó párost alkotnak. Természetesen tejföllel készítem savanykás ízét még jobban kiemelve.
9) Cékla
Erre nem rég jöttem rá, mármint, hogy a cékla nagyon fasza nyersen is, sőt, nagyon nagyon finom lereszelve és összekeverve feketeretekkel. Só, bors, balzsamecet, olívaolaj, télen kötelező vitaminpótlás, ráadásul bizonyítottan hatásos.
10) Mustár
Vagy wasabi mindegy, lényeg, hogy a csípős verzió. Képes vagyok magában nyalogatni tubusból ha meglátom a polcomon.
+1) Bármi ami csíp :o)

Na most gáz, hogy mind ehető? Nem vagyok valami virágkedvelő ez mondjuk rögtön látszik. Annám, légy oly szociális és vidd tovább a Karajon! :o) Vigyázat, a rostélyos nem növény! :-)

Macaroon

Zsálya, borjú, sonka, ugorj a számba - "saltimbocca"!

Hát kicsit szar a cím, de ennyire futotta, majd beiratkozom valami tanfolyamra. A kaját most tanultam Annától és Józsitól, ahogy most tanulok annyi mindent a lassan 35 éves arcommal. Kicsit lemaradtam, de ígérem igyekszem. 10 perces vasárnapi ebéd, na megjött a kedvetek? Na jó salátával együtt fél óra, és zaba. Én imádtam, másnap hidegen is. Annak ajánlom aki unja a csirkét, de még mindig fél a steaktől vagy a vérnek titulált amúgy húslétől és szereti a száraz/abb húsokat. Átmenet a marha és az ízetlen hétköznapok között, Józsinál beszerezhető, ne sajnáljátok rá a pénzt igen csak megéri.

Hozzávalók

Fejenként 2-3 szelet borjúszűz (ököllel kilapítva)
Kevés liszt
Só, bors
Szeletenként 1 friss zsályalevél (Oázis kertészet:-)
Szeletenként 1 szelet jóféle nyers sonka
Vaj és olívaolaj

Tehát a húsokat ököllel klopfoltam, jó erősen borsoztam, de sóval csínján, általában a sonka is sós amit ráhelyezünk, majd vékonyan lisztbe nyomkodtam. Minden szeletre egy vékony szelet sonka, egy zsályalevél, rögzítem fogpiszkálóval

majd nagyobb rész vaj kisebb rész olaj keverékén


előbb a zsályás oldalát nem túlhevített serpenyőben (megég a vaj, ha nem tisztítottat használunk) 2 percig, majd a másik oldalát kb. 5 percig sütöm. Tálalás így,

nálam parmezános lilahagymás paradicsomsalátával, de kinek hogy, szerintem illatos jázminrizzsel meg sima szelet kenyérrel is összeillenek.

Macaroon

ps.: szombaton bajai halléfeszt, ott leszünk!!!


2009. július 5., vasárnap

Az a klasszikus sült oldalas

Nem, nem a zsírban eltett, az is jó a maga nemében és síelésbe szeretek vinni ilyesmit. Ezt most csak szimplán sütőben, egyszerűen. A hús mint mindig Józsiéktól van, azon a kevés csirkén kívül amit mostanában már inkább levesbe teszek, hogy az egytálételként is megállja a helyét, nem nagyon eszünk olyan húst amit náluk nem lehet kapni. Itt tudtok kérdezni tőle! Érkezés előtt lehet vele egyeztetni telefonon mi van és mi nincs, én kezdek rászokni, hogy az embert küldöm így magamnak megspórolva a Nagycsarnok néha kissé :-) idegesítő forgatagát. Jelenleg borjúszűz van amúgy a hűtőben, hamarosan kikerül az is ide a blogomra.

Az oldalas mennyisége elég csalóka, szerintem a két csontra vágott szeletekből bárki megeszik hármat négyet egy ültő helyében, ha nem így van cáfoljatok nyugodtan. Szóval nekem egy oldalas volt, úgy ahogy van, a sertés oldalán ahogy végighúzódik az mind, na én azt sütöttem kettőnknek, kevés maradt még másnap reggelire is.

A sütőt előmelegítem 200 fokra. Én mindig légkeverésen sütök, ha valaki tudja mikor érdemes az alul felült használni igazán elárulhatná nekem.

Szóval a két csontra vágott szeleteket bőven borsozom sózom, kevés köményt (frissen mozsárban törve) szórok rá, fokhagymagerezdekkel (héjában csak lapítva, nem nyomón áttörve) bőséggel körbe rakom és minden szelet tetejére is helyezek egyet, de ezt csak addig amíg fólia alatt laknak. Ezen kívül vöröshagyma is kerül a tepsibe, ízlés szerinti egy-két fej szeletben. 200 fokon tehát sütöm alufólia alatt 1 órát, majd leszedve az alufólia borítást újabb felet, hogy szép piros színt kapjon. Akinek úgy tetszik kevés mézet is csurgathat rá jól adja magát az oldalashoz. Szerintem.

Ilyen:


Szigorúan kenyérrel és kovászos ubival kötelező a fogyasztás.

Macaroon

2009. július 3., péntek

Fehér kenyér

Na ez az amit én eddig nem szoktam. Mármint fehér kenyeret sütni. Minden másmilyent igen. De amikor megláttam ezt:


...akkor megkérdeztem Ildikót hol veszi a lisztet hozzá és hazahoztam amennyit kaptam, egészen pontosan 7 kilót, ebből (Fenyéd, 182-es ház:-):


Tudja valaki, hogy mitől kenyérliszt a kenyérliszt? Mert ahogy ránézek olyan simalisztes az állaga, semmi extra, nem darás, nem darabos, sima. Mégis kenyérnek való. Egészség szempontjából előnyben részesítem a teljes kiőrlésű búza, illetve tönkölylisztet, de vannak dolgok amihez adja magát a fehér kenyér, például a sütőben ebben a pillanatban is készülődő fokhagymás, hagymás sült oldalas mellé.

Kenyérsütéshez egy ideje tartok itthon kovászt, ahogyan sokan mások én is gyorskovászt készítek, majd azt etetem hűtőben néhány hétig. Egyszer csak úgy gondolom, hogy már cserére szorul, na akkor elhasználom az egészet és készítek egy újat. ITT megtaláljátok a gyorskovászt és szuper fotókat is hozzá Margit oldalán. Nekem is nagy segítségemre volt, a kovászos kenyér alaprecept is tőle van. Bevált, ajánlom.

Hozzávalók
55 dkg kenyérliszt (BL 80?)
2,5 dl víz
10 dkg búzakovász
1,2 dkg élesztő
1 csapott kanál só
1 csapott kanál cukor
1-2 evőkanál zsiradék (vaj vagy olíva nálam, a többi nem játszik)

Ezt nyomatom be a kenyérsütőgépbe, megvárom a második dagasztást is, akkor kiveszem, asztalon átgyúrom kevés plusz liszttel meghintve, és kivajazott lisztezett kerek hagyományos jénaitálba


helyezem. Addig kelesztem amig ki nem kandikál a jénaiból, akkor lefedem és 200 fokos sütőben légkeverésen sütöm majd' egy órát, az utolsó 10 percben levéve a jénai tetjét. Ha így járok el, ilyen kenyerem lesz:


Macaroon

2009. július 2., csütörtök

Fesztiválozunk a Malackarajjal - gyertek!


Két meghívó, gyertek, mi ott leszünk!

Fűszeres Eszter meghívásának eleget téve veszünk részt az Erdőbényei pincenapok-on, 2009. augusztus 15-én, szombaton. Birkát grillezünk, csatnival és sztrapacskával kínáljuk, Eszter aszúfagylaltot bobajkával, Horasz őzpörköltet, Lorien pedig betyárlevest tár majd a nagyérdemű elé. Zsófi (Chili&Vanilia) intézi a vega kosztot. Tokaj messze van, de megéri, ha az idő is úgy engedi sátorban alszunk, két napig vigadunk.

Ami pedig jóval hamarabb eljön az a jövő hét végi bajai halléfőzés, ahol a Szentháromság téren a D95-ös pavilonban főzünk majd a saját szánk íze szerint és a helyi hagyományokkal ellentétben kóstoltatunk is, igen! Tehát Baja, július 11, szombat!

Gyertek el minél többen!

Macaroon

2009. július 1., szerda

Paradicsomprojekt, hányadik rész?




Eltűntem. Az úgy volt, hogy Erdélyben voltunk ugye bő egy hétig, hazajöttünk és hellyel-közzel állítható; azóta alig főztem valami említésre méltót. Az ihlet sem keringett körülöttem hajthatatlan, így hát nem erőltettem, mert annak izzadtságszaga lett volna. Viszont van valami, amit városi lányként feltétlenül meg kell osszak veletek, mindenkivel. 1,5 éve még egy - szerintem Budapest legrondább - panelban laktunk a 8. emeleten, hozzáteszem egész életemben panelben, kisebb koromban pedig belvárosi lakásban laktam. Így sem kertem, sem paradicsomom nem volt.

Nem kezdtem a legegyszerűbb megoldással, pedig mindenki azt tanácsolta. Vegyek palántát a piacon. Nem vettem. Elszórtam a magokat vegyesen egy tálcán és vártam, bűvöltem őket, meglepetésemre nem kellett sokáig. A posztokból látszik elég hamar átköltöztek a kis dögök cserepekbe. Tehát tűzdeltük, egyeltük, azt hiszem megérte. Amikor már két ládánk volt, amit az ember barkácsolt nálunk hagyott hulladékból (tudjátok milyen drága a faanyag???) akkor jött a lomtalanítás és lomiztunk még két ládának alkalmas kidobott szekrényt, így lett még paprika és piaci palánta is összehasonlítási alapnak. A rendes paprikáról lemaradtam persze, így csak bogyiszlóim és gogosom van, mindegy megesszük. Ha másnak nem lecsónak. Amiért írni kezdtem, az egyszerű: virágba borult a paradicsomerdőm (igen, közel lettek ültetve) és megjelent az első kis nyomorék, nézzétek:


Hamarosan pizza-party!

Macaroon

2009. június 15., hétfő

Kovászos uborka


Néha azon töröm a fejem, hogy régen anyám már huszonévesen kovászos uborkát nyomatott, meg volt két gyereke meg minden, én meg itt útkeresek, milyen gáz ez már lassan 35 éves fejjel. Itt az ideje felpörgetni a dolgokat, más közhellyel élve nincs más hátra mint előre, hú de gáz vagyok, ha nem megy az írás egyszerűbb lenne a receptre korlátozni a mondanivalómat nem? De. Szóval második nekifutásra sikerült a (kurva) kovászos uborka és a kovászolt kenyér is:-), ám ez utóbbit következő posztban hozom majd csak nyilvánosságra. Mindkettő másodikra, az elsők némi kívánnivalót hagytak maguk után.

Kiemelném, hogy mit nem szabad: szellősen tenni az uborkákat, kilógni hagyni akár egynek is a csücskét a vízből, kevés sót hozzáadni. Tehát a helyes arány nálam a következőképpen nézett ki.

Hozzávalók 5 literes üvegnyi koviubihoz

3 kiló uborka, én a kisebbeket szeretem, ebből 6-8 db maradt ki nekem, de azt megettem magában
3,5 kanál só (ennyi!!! máshol még többet is olvastam, és nem, nem lett tőle sós)
1 csokor már virágos kapor
1 fej új friss fokhagyma vízszintesen kettévágva
Szemes tarka bors kb. 20-30 szem
Friss torma is mehet bele, azt én nem raktam

Uborkákat lesikálod egy hosszabb áztatás után, betömködöd nagyon szorosan egymás mellé katonásan az 5 litykós üvegbe MIUTÁN alulra betetted a fokhagymát és a kaprot is. Tehát rá az uborka, felöntöttem kézmeleg vízzel, nem forraltam meg hűtöttem vissza, micsoda macera:-) (tudom, gondolom tovább eláll), rá a só és a tetejére mehet egy üvegszája méretű pirítós (nem esik annyira szét, én tüllel sem vacakoltam), teteje LEZÁR! kistányérral, fóliával akármivel, és nem túl ingadozó, 20 fok feletti hőmérsékletű helyre állítod, az sem baj, ha nap is éri néha. Szerintem tűző nap nem kell neki. Kb. 3 nap elteltével kész az ubber amikor a színe megváltozott haragos zöldből kb. hm mattkhakizölddé, leszűri az ember lánya a levet és visszaönti az uborkára majd béteszi a hűtőbe. Ne féljetek a sok sótól, kell bele.

Macaroon

2009. június 12., péntek

Reklámposzt - cider és pizza

Rövid leszek.

Fűszeres Eszter látod a fotót? Cideresek látjátok a fotót? A lidlingben francia cuccok vannak, köztük egy a 4,5%-os, isteni, nem édesített, nyáriasan üde, pezsgő almabor, 400 kemény magyar forintért. Én teszteltem, jó, ma megyek vissza a többi palackért.

Amit pedig soha nem hittem volna. Olasz pizza Budapesten, tovább megyek Kőbányán. Olyan. Nem Don Pepe lángos style, hanem pizza pizza. Én a nyerssonkás változatot kultiválom mindenhol, de próbáljátok ki a többit, isteni finom volt.




Macaroon

2009. június 8., hétfő

Vargányás rizottó és az első használható ételfotóm

Megjöttünk Székelyföldről. Mondanom sem kell, hogy reggel félálomban nem értettem hogy kerülök ide. Nagyon meg tud viselni egy-egy ilyen befejezett pihenés, most talán kicsit jobb a helyzet munkátlanságom okán, illetve a lakás szeretete is kárpótol, de azért hiányzik Ildikó főztje, nincs mit tenni no. Egyelőre a hétről tervezett poszt várat magára, kiteszem visszaköszönőnek az utazás előtti rizottómat. Ajándékba kaptam egy jó nagy adag szárított vargányát, csak úgy, pedig mint tudjuk aranyárban mérik ha nem magunk szedjük. Azt már nem is mondom, hogy kinn a cigánygyereket kérdeztem, mennyiért adják, egy vödörrel azt mondja 20 lejbe mérik ami nem egészen 1500,-Ft - erről ennyit. De még nem volt gomba, sem áfonya, na mindegy, lesz mit kérnem anyuéktól ha augusztusban mennek ki. Volt még egy szemét dolog mielőtt kimentünk, valaki (igen ember volt, bár fel nem foghatom miért) kiszedte mind a négy zelleremet, 4-5 paradicsomot, karókat és össze vissza rombolta a kiskertemet ládástul. Napokig gondolkoztam, hogy mi vihet valakit ilyen cselekedetre, és csak az ép ész hiányával tudom magyarázni:-(((. Hál istennek anyósom mentette a menthetőt, most már látszik van ami szépen fejlődik és megmarad, de hogy ennyire megbízhatatlanok legyenek a magok is, elképesztő. Van amelyik nő mint a gomba, már egész nagy és van, ami még most is pöttöm és éppen csak kezdi eregetni a cifra leveleket. Később teszek ki fotókat róluk. Holnap beszerzek azért pár palántát a piacon és a satnyábbakat likvidálom...

Vargányás rizottó, 3 normál, 4 kis adag - hozzávalók


2 jó nagy marék szárított vargánya
1 bögre rizottó rizs
1 nagy fej főzőhagyma (lehet olasz édes fehér is)
2 bögre víz legalább
1,5 dl illatos fehérbor, nálam Irsai Olivér volt
Petrezselyem, só, bors bőven

A vargányát a vízmennyiségben áztatom legalább fél órát. A hagymát nagyon apróra vágva én vajon pároltam, ráöntöttem a rizst, kicsit rápirítottam és felöntöttem a másfél deci borral. Amikor felvette elkezdtem meregetni rá a gomba áztató levét folyamatos kavarás közben (gombát előbb lemostam), és kb. a félidőben hozzáadtam a csíkokra vágott vargányát is. Jó sok petrezselyemmel és borssal ízesítettem, nagyon jó kaja, ha van vargányája az embernek. Parmezánnal tálalva, kevés édes bazsalikomos paradicsom is becsúszott mellé.

Macaroon


2009. május 24., vasárnap

A tökéletes steak elkészítése


Gyors képek, duma, mert megyek: mosogatni, futni, dokihoz, gyógyszertárba, kutyadokihoz, vááá, legyünk már Erdélyben.

Nagyon sok ember retteg a marhahús sütésétől és azt kell, hogy mondjam, aki nem szereti a félig átsült még véresnek tűnő megoldást, az joggal. A marhahúst képtelenség ízletesre átsütni. Szerintem. Próbálkozni lehet, elősütés és rácsra sütőbe alacsony hőfokra (100-120) 10 percre behelyezéssel, de az alábbi a tuti biztos kipróbált megoldás, nekem higgyetek, mert evett már a kutya nálunk T-Bone steaket:-))).

Első körben nagyon_fontos az alapanyag. Csarnok, hátul, Józsiék. Tudjátok. Nagyon fontos, hogy az a hússzelet márványos, zsíros legyen. A hátszín és a bélszín is jó, de jobb az ha zsír is van benne, szaftosabb lesz az egész. Nekem általában 2-4 szelet ilyen márványos hús pihen a hűtőben sima olajjal leöntve. Ezt csak azért, mert a hűtő nem alkalmas arra a fajta érlelésre amit komoly steakházak használnak hűtőkamrákkal, másrészt meg sosem tudom mikor kívánom meg őket. Azt, hogy ez melyik része a marhának lesztek kedvesek megírni nekem, mert ez a második alkalom, hogy Józsi kihozza nekem, de elfelejtem megkérdezni. Ezt vittem síelésbe is konfitálva, kurva jó volt!!! Úgy néz ki, mint a bészín, hosszú vékony henger, de márványos zsírral van átszőve. Szép dolog, ha bízunk a hentesünkben:-))).

A képek sorrendben vannak, így is járunk el: a szelet húsokat NAGYON forró vajas serpenyőbe dobjuk és 5-8 percig az első, 5 percig a másik oldalát sütjök, sütés közben nem piszkálva azt. Kivesszük, lefedve 10 percig pihentetjük az 5. percnél megfordítva a szeleteket. Így a kifele igyekvő húslé visszavándorol a kaja belsejébe, a képen látható is, milyen szaftos kívánatos a egész. Sütöttem ugyan újkruplit mellé, de inkább könnyebb körettel ajánlom, pl.: mentás párolt zöldborsó (tipp: minden zöldség jobb állagú és vitamindúsabb marad, ha előbb lobogó forró vízbe dobjuk pár percre, lehűtjük jeges vízben, majd felhasználás előtt átforgatjuk kevés erre szánt zsiradékon), vagy az alábbi mozzarella saláta "kísérőjeként":o).

Saláta két személyre: 2 paradicsom, 1 zacskós mozzarella szeletelve, jó marék friss bazsalikom, olaj, balzsamecet(krém), só, bors.

Macaroon




Utazunk Erdélybe, elköszönés, tippek, ajánló, receptek

Csütörtök hajnalban elindulunk Erdélybe. Nagypapám kányádi, tavaly temettük szegényt, mindenképpen ellátogatok a sírjához is. A fő attrakció Csíksomlyó lesz, legalább 10 éve tervezem és most, hogy ennyire kitolódott Pünkösd, az időjárás is kegyes hozzánk. Nagy csinnadrattára számítok, tudom, nem várok csodákat, de nagyon szeretném látni azokat népeket, csángókat kiemelten, akik minden évben elzarándokolnak a helyszínre és végigcsinálják a virrasztást is. Mi olyan városi népként autóval érkezünk majd a közelbe, korán tervezek indulni 40 km-re lévő szállásunkról, és amennyit lehet gyalog teszünk majd meg a maradék útból. Hát, úgy legyen.

Az út kulináris célpontja az Ildikó vendégház. Ildikóról annyit érdemes tudni, hogy édesanyja vegetáriánus ők pedig heti egyszer, van, hogy ritkábban esznek húst. Ennek ellenére a vendégeknek mindent elkészít a sertést leszámítva. Tavaly éppen az ő hatására hagytam ki újra pár hónapot a húsevésből és egyáltalán nem bántam meg. Ezt követően pedig kifejezetten figyelek rá, hogy kizárólag kiváló minőségű alapanyagok használatával készítsek csak húsételeket, ha belegondolok inkább csak hétvégén, hétközben pedig előnyben részesítem a zöldségeket, gyümölcsöket. Amikor visszaérkezünk feltétlen szánok Ildikóéknak egy teljes posztot fényképekkel, receptekkel miegymás. Szerda délután kiütöm magunkat :-) egy altatóval és éjfél után már indulunk is. Rögtön egy tipp Székelyföldre tartóknak: 12 óra alatt ne is nagyon számoljatok az úttal. Nagyvárad és Kolozsvár között először túl kell jutni a Király-hágón, gyakorlott vezetőknek is kihívás, meglehet az út csodálatos. Majd a hegyek után Kolozsvárig körülbelül 867 falun halad az ember keresztül, tehát az átlagsebesség tekintetében megintcsak nem érdemes hiú reményeket táplálni. Ezért indulunk éjfélkor, hogy legalább a forgalmat sikerüljön kikerülni, kívánjatok jó utat! Ja és ne higyjetek a Viamichelin alapbeállításának, a leggyorsabbat érdemes választani és Debrecen felé menni, legalább 1 órát spóroltok vele.

Én pedig a hétvégén készült ételekkel kívánok jó olvasást mindenkinek aki erre tévedt!

Zöldborsó leves hozzávalók
megint sikerült aranyáras leves főznöm, de nagyon nem bántam meg

1 kg zöldborsó héjával (pucolva 0,5 kiló?)
3 sárga és 3 fehérrépa
1 kis zeller
1 kis karalábé
1 paprika
SOK petrezselyem
1 egész csirkemell csonton (ez csak azért került bele, mert nem főztem másodikat)
2 tojás, 5 dkg vaj és liszt keveréke vajgaluskának (érdemes jó sűrű tésztát keverni, abból baj soha nem lesz, a lágyból viszont annál inkább)
Vaj, olaj, só, bors, cukor, édes nemes paprika

Vajon pároltam a zöldborsót, répákat, zellert, karalábét kb. 30 percig, jó csomó petrezselyemmel majd felöntöttem vízzel és beletettem a hústól megfosztott csirkemell csontot, főztem még kb. 20 percig, beletettem a csirkemell kockákat és az olajon pirított bepaprikázott 2 kanál simaliszttel berántottam a levest. Tipp: forró levesbe forró levessel felöntött rántás tutira nem csomósodik. Bocsánat, a rántás előtt kiskanállal beleszaggattam a vajgaluskákat. Ez egy normál fazék levest eredményez, nem lehet megunni pár napig, szóval két, három, négy személyre is tökéletes a mennyiség.



Cseresznye fagylalt
ne a kép miatt készítsétek el, mer az ronda, hanem mert a balzsamecet nagyon remek cucc bele



1 nagy doboz natúr joghurt
3,5 dl natúr sűrített tej
2 dl tejszín
(ez az alap bejött a gyümölcsökhöz)
30 dkg cserkó magozva persze
Édesítés ízlés szerint
2 kanál balzsamecetkrém (nekem cseresznyés volt itthon:-)
1-1 jó nagy csipetnyi friss citromfű és menta

Kever, gép, fagyasztó egy órára, esz.

Hamarosan írok még egy rövidet képriporttal a tökéletes steakről is, utolsónak.

M.

A paradicsomom V. rész



...

:-)

Májkrém



Semmi pofázás, mert tele a gépem jobbnál jobb kajákkal és annak, aki nem vegetáriánus életmódot folytat tudnia kell, hogy heti, kétheti egyszer érdemes májat enni a kiemelt A és D vitamin forrás miatt. Sokat nem azt tudjuk miért, bár lehet ez is, csak városi legenda, nem vagyok táplálkozás tudós. A májkrém azért készült, mert az elmúlt kb. 1 évben leállítottam szinte mindenféle feldolgozott élelmiszer beszerzését, lássunk erre egy példát, mennyi idő alatt lesz kész egy, a konzervnél biztosan megbízhatóbb összetételű gyors pástétom. Eredetileg ilyet is cipelünk rendszerint síelésbe, kenyér levág, bicska, másik kézbe egy hagyma oszt adj neki. A legjobb kocsiban, tutira minden rendőr elmenekül már az ablakletekeréskor.

Hozzávalók

60 dkg csirke (vagy más) máj
1 jó nagy fakanálnyi zsír
Só, bors, majoránna, snidling vagy egy kis fej hagyma apróra vágva

Hogy időt spóroljunk nyersen bezúdítom a turmixba az egészet, látszik a képen, majd az egész véres :-) cuccot egy jó minőségű, fontos, hogy tapadásmentes teflonserpenyőbe öntöm és kis lángon addig kavargatom amíg el nem érem a kívánt állapotot, kb. 15 percig.

Friss hagymával a legjobb vagy kovászos esetleg csemegeubival.

Mac

2009. május 23., szombat

Én és a hal, második menet


Néhány szóban a pisztrángról.

Egyszer már említettem, hogy sem halat, sem húst nem ettem gyerekkoromban, így nagy fordulópontja volt az életemnek, amikor Gábor barátom ellenvetést nem tűrő unszolására Szlovéniában megettem egy egész pisztrángot, azóta se jobbat. Talán mostanáig.

Kevesen tudják a pisztrángról, hogy igen nagyra, akár 25 kg súlyúra is meg tud nőni, és a hiedelemmel ellentétben nem csak hideg hegyi patakokban, folyókban, hanem tavakban is megélnek. Ragadozó, tehát rovarokat, csigákat és kisebb halakat is megeszik. Mivel ez a hal a kifogásába nagy valószínűséggel belepusztul, érdemes olyan helyre menni, ahova nem szállítják az állatokat. Eddig úgy tudtam, ilyet csak a Szalajka-völgyben találok legközelebb, de nem, van egy másik lehetőség is, Budapesttől kb. 40 kilométerre Dunabogdányban. Klément Ferencnek köszönhető, aki nem csak horgászni imád, de imádatát pisztráng neveldék létrehozásával is kiegészítette, majd megvett egy eredetileg kávézókocsmaként működő helyet a 11-es út mellett közvetlen a Duna parton. Mióta kóstoltam bizton állítom, sokkal jobb mint a szalajka-völgyi, ered ez abból is, hogy teljesen más típusu halakat nevel, mint amiket Magyarország más pontjain találhatunk. Aki nem szereti a halat kezdje Ferinél. Nem bánja meg. A legfrissebb fogás, ami pisztrángból készülhet, kakukkfüves, helyben füstölt, szezámmagos, rozmaringos és még vagy 8 másik verzióban 55,-Ft per dekáért! Akinek eltökélt halnemevő barátja van, ne menjen oda. Halon kívül van még vargánya leves és marlenka, itt vége az étlapnak. A koncepció zseniális, nálam is 5 éves tervben szerepel egy saját, nagyon egyszerű hely nyitása, ahol az étlap egy oldalnál semmiképp nem lesz hosszabb.

Megközelítés: haladunk kifelé a 11-es úton, elhagyjuk Szentendrét, Leányfalut, meglátjuk a Visegrád közigazgatási határa táblát és 1 percen belül megérkezünk Dunabogdányba. Pár száz méteren belül az új jobb oldalán található a Siesta Café, menjetek, megéri.

Macaroon

2009. május 20., szerda

Dumálok az oldalasról

Na nem túl hosszan, mert nem tudom ki hogy van vele, de én totál kómatik vagyok két napja, komolyan egyik ágyból fekszem a másikba, a bodzaszörpömből bor (kezdemény) lett, mert nem szűrtem le időben és más egyéb úszó nyalánkságok kísértenek a lakásban. Mondjuk a bort nagyon nem bánom, leszűrtem, megvárom, hogy jól kiforrja magát, akkor majd derítem meg minden és felöntve szódával benyakaljuk jól. Ha sikerül kikerül a recept vagy mi, véletlen eljárásnak nevezzük inkább. Szóval vissza az eredetihez, mert megint kalandozok ahogy szoktam. A múlt héten vettem egy jó kilónyi oldalast Józsiéknál, mert szokásomhoz híven az esti Váncsa olvasgatás alatt ráakadtam egy jóféle oldalas készítési módszerre, nagyon fasza, ne féljetek kipróbálni! Mivel itt a grillszezon semmiképp nem akartam kihagyni a tűzrakást, amivel az elmúlt pár alkalommal meggyűlt a bajom, annak ellenére, hogy a parasztházban milliószor bográcsoztunk, grilleztünk és kb. 10 perc alatt pakoltul meg a tüzet alatta.

Ehhez máris egy tipp, tűzrakási: kisétál az ember a parkba, ami a legközelebb esik hozzá és a derekát nem sajnálva gyűjt mint a rőzsegyűjtő asszony, hajlong, hogy legyen mivel megindítani Prométeusz szerzeményét. Ezzel már nem is volt gond, papírgalacsinok, jó sok száraz (eső nincs sajnos, szóval minden iszonyú száraz amit összeszed az ember) gally, begyújt, vár, nagyon ég, hasábokkal megpakol bőven. Simán lett tüzem és egy órán belül használhatóra is égett.

Hozzávalók 4 személyre kb.

1-1,5 kg oldalas

2 fej hagyma
6 gerezd fokhagyma
1-2 dl paradicsomlé
1 nagy konzerv sűrített paradicsom
(e fenti kettő helyett lehet házilag frissen forralással besűrített paradicsompürét gyártani)
6 szem borókabogyó szétnyomva
Friss koriander vagy szárított bőven
Öt vagy hét vagy akármilyen borskeverék sok
2 kocka kiváló minőségű étcsokoládé
Ipari mennyiségű chili, macskapöcse, bármi, csak csípjen
2 evőkanál méz
Só kb. 3 kávéskanálnyi
Zsír

A hagymát a zsíron üvegesre pirítom, amikor már áttetsző beledobom az apróra VÁGOTT fokhagymát. Kis idő múlva mennek rá a fűszerek, utána a paradicsom végén a csoki, minden. Ebben a kulimászban álltak a darabolt oldalasok egy éjszakán keresztül. Másnap délután száműztem őket a sütőbe alacsony hőfokra (100) körülbelül 4 óráig. Este pedig csak éppen hogy feldobtuk őket a grillre, ami így nézett ki mielőtt megettük volna:




Jó cucc, próbát megér.

Mac.

2009. május 17., vasárnap

A második idei fagylalt,- joghurtfagyi eperöntettel

Tegnap hallgattam a Hét Mesterlövészét a Radio Café-n ahol beszélgettek az egyik kedvenc filmemről a Man on the Moon-ról. Carrey-t amúgy is kedvelem nagyon, persze van sok nézhetetlen sablon filmje, de elnézem neki az Eternal Sunshine... és az említett zseniális darab miatt, amit képes vagyok annyiszor végignézni ahányszor csak rátalálok valamelyik tévében. Bármilyen nyelven. A lényeg, hogy az Ember a Holdonban úgy formálja meg Andy Kaufmant, hogy szerintem azt még maga Andy Kaufman is simán megirigyelné. Egyszerűen tényleg csak erős ívvel tudnék nyilatkozni róla, nagyon emberi, nagyon mély az egész. Nem utolsó sorban imádom azt a ringyót, ahogy játszik benne, imádtam már a Larry Flintben is. Oh, apropo, most jut eszembe...sokszor játszuk barátok közt, ki az a színész akit nem rúgnánk ki az ágyunkból, szerintem nem vagyok egyedül ezzel, nem most találom fel a spanyolviaszt. Nos, nekem kissé elferdült ízlésem van, az első helyen mindjárt jön John Malkovich, rögtön utána Willem Defoe és Alan Rickman na meg természetesen a fénykorában még igen kellemes külsővel rendelkező Michael Madsent sem zavarnám el az első alkalommal, még az is lehet, hogy most sem, csak behunynám a szemem és eszem veszteném a hangjától. Azonnal.

Hallgattam a műsort, most is az megy egyébként és pörögtem a konyhában, pedig egy porcikám sem kívánta megmondom a frankót. Tök fáradt voltam, semmihez semmi kedvem nem volt, inkább hevertem volna 4-5 rész Grey's Anatomy előtt félholtan.

Első körben ennek nem lesz receptje, csak leírom a fagyi előtt, hogy Húsvétkor eltettem a sonka főzőlevét, 2 liternyi maradt és fél kiló lencséből, 4-6 fehér és sárgarépából, 1 csomag új és 2 főzőhagymából, petrezselymesen tejföllel habarva főztem egy lencse egytálételt, azért egytálétel, mert levesnek igazán nem nevezném, lévén, hogy megáll benne a kanál. El ne felejtsem tettem bele 2 tojásból nokellót is, ma is ezt ebédeltem, holnap sem lesz másképp. Spórolás, éljen!

No és ahogy a címből kitűnik ohó, kevertem egy joghurt fagyit is, végtelenségig imádom a fagylaltot, szóval lesz még belőle bőven, illetve kommentekben várnék tippeket arra, hogy szerintetek mivel lehet krémesebbé tenni a fagyasztást ellensúlyozva mindenféle ismeretlen adalékanyag nélkül. Nekem egy tippem van, ami úgy ahogy használt, az alkohol. Van itthon házi áfonyalikőröm (2 hét múlva megyek Erdélybe, akkor megint hozok áfonyát és rókagombát is, zsír) az nagyon megy a csokoládéfagyiba, de málnalikőrt és meggyet is bele tudok álmodni, a szeszben ázó gyümölcsöket sem hagyagolva persze. Nyammm. Hja, nálam a likőr is 40 fok felett van, tévedések elkerülése végett, nehogy félreérthető legyek.



Hozzávalók

1 nagy natúr joghurt
2 dl tejszín
3,5 dl natúr sűrített tej
2-3 citrom leve és egynek a reszelt héja
Cukor, édesítő akármi ami édes ízlés szerint
1 jó nagy csipet kardamon

Nos, az elkészítés adja magát, minden összekever, gépbe önt és kb. 40 perc múlva fagyasztótálban a mélyhűtőbe helyez- i a maradékot. Joghurtot, tejszínt és natúr sűrített tejet a Lidlben szerzek be (amikor nem házicuccot hozok a piacról), mert az ára és a minősége sem kifogásolható. Az eperöntettel nagy szerencsém volt, anyu eltette a dzsem visszamaradt hígabb részét, ezzel öntöttem nyakon a fagyit, tegnap este óta már kétszer is. Akinek ez nem áll rendelkezésére, ajánlom Gordon Ramsay strawberry glory receptjéből az eperöntet részt, első hallásra remeknek tűnik a dolog.

Mrs. Malkovich